Helyszín:
Építész:
Építész tervezőtárs:
Építész munkatárs:
Kertépítész:
Kőfaragó:
Régész:
Tervezés/megvalósulás:
Fotók:
Golop
Salamin Ferenc
Erhardt Gábor
Salamin Pál
Vincze Attila
Kolyankovszky István
Feld István
2007/2012
Szántó Tamás, Szász István
Építéstörténet
Az épület az 1500-as évek végén épült, többé-kevésbé ismert nyílásrenddel és ismeretlen tetőformával. Az épületben az első építési periódusban fa gerendás födém volt, a saroképületrészeket fiókos dongaboltozat fedte. Az első átalakítás még a reneszánsz kor legvégén történt, boltozatot készítettek a földszinti nagyteremben, illetve a pincében is. Később is több átalakítás történt, pl. a XVII. század első felében.
A következő fontos periódus az 1700-as évek első felére tehető. Ekkor alakították át a kőkeretes ablakokat nagyobb méretű pallótokos ablakokra, és a belső nyílásrendszert: a kőkeretes reneszánsz ajtók helyett fillungos ácstokos ajtók készültek. Ekkor épült az ún. „magtár”-bővítmény az épület keleti oldalához tapasztva, és ekkor készült a középső földszinti helyiség felosztása.
Az 1980-as években elbontották a magtárbővítményt, illetve a bejárati építményt, lecserélték a tetőt és a felső fa mennyezetet vasbeton gerendás födémre. Az ezután eltelt idő a folyamatos romlást és az értékes faragott kőanyagok nagy részének eltűnését hozta. Az épület a felújítás előtt kiegészítő szerkezeteitől megfosztva, csupán falakból, födémekből és tetőből állt.
Felújítás
Az új tulajdonos igénye az volt, hogy az eredeti rendeltetésnek megfelelően egy magas színvonalú lakó-kastély készüljön. Az épületnek két jelentős építési periódusa volt, az 1490 körül épült reneszánsz várkastély, és az 1700-as évek átalakításai, de a belső térkapcsolatok jelentősen nem változtak meg. Ahol lehetett a felújítás a reneszánsz jelleget erősíti, annak hiányában pedig a későbbi korokból, pl. a barokkból megmaradt elemeket, és a további érdekes részleteket mutat be. Mivel az épület tömege az eredeti reneszánsz korszakot őrzi, ezért a tetőforma reneszánsz jellegű lett. A homlokzatoknál az egykori, kutatással megismert reneszánsz részleteket állították helyre, másutt a barokk elemek láthatók, Az 1980-as években elbontott korábbi toldalék épületrészeket eltérő formavilággal, faszerkezettel építették vissza.
Az épület alaprajzában nem történtek jelentős változások, a két saroktoronyba fürdők, illetve hálók kerültek, és új elemként a két alsó szintet belső lépcsővel kötötték össze. A középső épületrész nappali szobaként működik, a földszinten a barokk boltozott konyhát visszaépült eredeti helyére. Mindkét régi bejárat megmaradt, mely elé egy fa anyagú fedett belépő került, felvezető falépcsővel. A keleti oldal egykori barokk magtárát ugyancsak ácsolt fa szerkezetből, teraszként építették vissza.
