Az udvar köré szerveződő borászati épület utcai szárnya feltehetően az 1500-as évek végén épült, a többi épületrész pedig az 1700-as években. Többször leégett, (pl. a törökökkel folyó harcok alatt), és romosan állt. Az 1600-as évek végén a Rákócziak tulajdona volt, majd a szabadságharc leverése után királyi birtok lett (Nagy Curia néven is szerepelt), és a második háborúig borászati épületként működött, melyben borház, istálló, lakások, műhelyek helyezkedtek el. A háború utáni időszakban nagyobbik részében sok kis lakást alakítottak ki, a kisebbik részét és pincéjét a borászati kutatóintézet használta. A század végére állaga teljesen leromlott, a tető és az épület több helyen romosodott, az eredeti alaprajz a toldások és átalakítások miatt szinte felismerhetetlenné vált.

A felujításnál a feltételezett eredeti állapotot, vagy az avval egyenértékű hangulatot kívántuk megteremteni, mind megjelenésében, mind alaprajzi elrendezésében. Az utcai szárnyban vannak a lakások, (tulajdonos, borász, vendégszobák), a fatornácos épületrészben találhatók az irodák és a kóstoló terem, az árkádos udvari szárnyban pedig a szőlőfeldolgozás, palackozás, érlelés helyiségei. Az udvaron a régi terv alapján a föld alatt megtalált kút fölé kőoszlopos kútház épült.