Üdülő Villa, Zebegény

Aztán megjelent a városi ember, akinek már volt szabadideje, aki rácsodálkozott erre a lenyűgöző szépségre, és a házából, nyaralójából ebben kívánt gyönyörködni. A méltóságteljesen vonuló nagy víz látványa, a szélesvásznú folyópanoráma sok asszociációra és gondolattársításra ad muníciót, így a szellemi inspirációra vagy kikapcsolódásra vágyó városi értelmiség házait már erre a látványra szerkesztve építette meg.

A villasoron álló Maróti-villa és a szomszédos telken álló Sipőcz-villa, melyek Maróti Géza szobrász-építész tervei és ötletei alapján épültek, már megadták az alaphangot − még a telek és a feltáruló látvány viszonyát kellett meghatározni.

A telek sarkán álló melléképülettel a tervező szépen „elvarrja” a szomszédos lakóházak falusias karaktert hordozó oromfalait, és elválasztja azoktól a funkciójában és méretében is más karakterű villát. A földszintes, feszes szerkesztésű, kereszt alaprajzú épület nem kíván a ma divatos meghökkentés eszközeivel élni, de a Duna vonalára érzékenyen reagáló, szögben lecsapott teraszlefedés mégis beemel annyi játékosságot a ház kontúrjába, ami elvárható egy mai épülettől, ugyanakkor még nem zavaró.

Az épület jól példázza, hogy a történeti településstruktúrának ellentmondó új építészeti igény kiszolgálásával is teljesíthető az illeszkedés elvárt mértéke. Az életmód, az élet felszínét átalakító vélt vagy valós változások és új igények is jó mederbe terelhetők, ha az ember érti a lét mélyben húzódó, változatlan alapkérdéseit, és azokból használható sorvezetőket tud magának teremteni.

(Kuli László írása, részletek, Országépítő 2018/1)