Helyszín:
Építés éve:
Építész:
Építész munkatárs:
Kertépítész:
Belsőépítész (borház):
Fotók:
Bodrogkisfalus, Várhegy-dűlő
2006
Salamin Ferenc
Erhardt Gábor, Salamin Pál
Vincze Attila
Czakó Kálmán
Bakos Zoltán, Bujnovszky Tamás, Dénes György
PATRICIUS BORÁSZAT
A borászat szőlői a sárospataki főúttól északra terülnek el a jellegzetes tokaji vulkáni lejtőkön.
A hegyvonulat előtt emelkedik ki a Várhegy, melyet az 1867–es Tokaj-Hegyalja album kőnyomata is ábrázol, megemlítve a tetején található várromot. Már azon a rajzon is látszik, tehát több mint kétszázötven éves az a borház, amelyből a fogadóépület lett.
Az épület a felismerhetetlenségig átalakítva került az új tulajdonosok kezébe, akik egy vidéki borház-kúria hangulatát szerették volna megteremteni a felújítással úgy, hogy a régi épület a cég márkajegyévé váljon, és mögötte elrejtve helyezkedjen el a szőlő- és borfeldolgozó.
Borház
A régi borház teljes rekonstrukciójával és a veranda hozzáadásával egy olyan kúria jött létre, amely helyet ad a vendégfogadásnak, az irodáknak, valamint a hagyományos, hordós must-erjesztésnek, a tetőtérben pedig egy lakásnak.
A helyreállításnál puritán, de nemes karaktert kívántak visszaállítani, amelynek víziója az egykori borház archetípust ötvözi a mai „céglogó-kúria” megjelenéssel.
Borászat
A borászat üzemi épülete nem kíván konkurálni a borházzal, avval ellentétben nem épületként jelenik meg, hanem a szőlőhegyek támfalait, kőbástyáit, katlanjait megidéző terepalakulat mögé rejtőzik.
A zöld dombok és rézsűk alatt, a terméskő támfalak mögött egy lesüllyesztett udvar köré szervezve helyezkednek el az üzemi terület helyiségei.
Ebből a földdel fedett világból csak a szőlőfogadó bejárata és a feldolgozás felső szintje emelkedik ki egyfajta bástyaként, utalva a szőlőkben a kihordott kőből épült - bástyának nevezett - kődombokra és az egykori vár bástyáira.
A feldolgozó legalsó szintjéről indulnak a földbe vájt pincék, ahol a kincset érő nemes borokat, az aszút, a szamorodnit, a fordítást és egyéb jó italokat érlelik.
