cím: Nagymaros, Dunapart
tervezés: 2012
építés: 2013
építtető: Nagymaros Város Önkormányzata
építész: Varga Csaba, Robogány Andrea
vízmérnök: Kenesei József
kivitelező: HÓD Kft.
fotók: Varga Csaba
A városközpont felújításával párhuzamosan készült a kisvárosban az árvízvédelem megoldása. Nagymaros életét, mivel nagyfolyó partján fekszik, meghatározza a Duna és annak az árvizei is.
Régen az árvizek és az ellene való védekezés más volt, mint napjainkban. Az 1929-es egy téli, jeges árvíz volt. Télen nincs olyan nagy víztömeg, mint egy nyári olvadáskor, viszont a jég nem tud olyan gyorsan olvadni és ezért feltorlódik, ami óriási pusztítást csinálhat. Akkoriban akár 8-10 méteres hegyekké is összeállt és ami az útjában volt, azt mind ledarálta. Ennek elkerülésére épültek annak idején a jégtörő gátak. Maroson is volt ilyen, a Dám, amely ma már Duna parti pihenő- és kilátóhelyként működik. Manapság már nincsenek jeges árvizek, mert egyrészt ritkán fagy be a folyó, másrészt jégtörő hajók alkalmazásával előzik meg a jégtorlódást.
Régen az ár ellen nem védekeztek, a víz felkúszott az alsóbb utcákba, akár még a főútra is. Palló járdákat építettek és azokon, meg csónakkal közlekedtek. Majd az ár elmúltával a víz szép lassan, csendesen visszament a mederbe. Megvárták, míg kiszárad minden, újra meszeltek és rendben is volt.
A mai időkben a kétezres évek elején kezdődtek a nagyobb árvizek, amikhez már egy egészen más hozzáállás volt a lakosság részéről. Mindenki -jogosan- nagyon félti a tulajdonát, így elkezdődött a védekezés, ami azt jelentette, hogy áradáskor szervezett homokzsákos védekezés történt. A homokzsákokkal feltartóztatott víz viszont kapillárisan visszajött, ezért az utcavégekbe újabb sor gát és rengeteg szivattyú lett felállítva. Még szerencse, hogy eső nem volt ezekben az időkben, mert ha lett volna, akkor fentről, a hegy felől is kapott volna vizet a város. Nagymaros a Börzsöny alatt fekszik, így a lefutó völgyi utcákon, melyek egyben vízgyűjtők is, ilyenkor ömlik le a csapadék.
A szivattyúzás hatására megroggyantak a parti házak, mert elkezdődött a víz körforgása az alapozás szintjén, ami vitte magával a talajt is. Ez régen nem volt, mert nem szivattyúztak. Jelentős károk keletkeztek ezeknél az áradásoknál az alsó épületekben. Nagymaros belterületi Duna partja közel 3 km, így óriási munka, nagy lakossági összefogás és a katonaság segítsége kellett a homokzsákos védekezéshez. Az ár elvonultjával meg ott volt a hegyekbe felrakott, szennyezett vízzel átitatott, ezért veszélyes hulladéknak számító zsákolt homok, aminek az eltakarítása hónapokba tellett.
A legegyszerűbb műszaki megoldás az lett volna, ha egy új gát épül a parton. Ez viszont elvágta volna várost a folyótól, ezért ez szóba se jöhetett, így az egyetlen lehetséges megoldás a mobilgát maradt.
A közel 3 km-es belterületi szakaszt jellegüknél fogva 3 részre lett szedve. Ezek közül a középső, a központi rész a legizgalmasabb városrendezési szempontból. A mobilgát mérnöki megoldását összevegyítettük városképi fejlesztéssel. Az a gondolat valósult meg, hogy ezt a védvonalat behúzzuk a kerítésvonalba, így a gátat egyben felhasználva arra is, hogy a Duna parti sétánynak hátfalát adó, a lefutó telkek kertvégi kerítéseit rendbe tegyük. Az érintett kerítések el lettek bontva, helyükön, a terep alatt elkészült a vízzáró résfal, a terep felett meg egy vízzáró vb. parapetfal. Ahol korábban szép kerítéslábazat volt, kőből, téglából, csak éppen már műszakilag tönkre menve, azokat újraépítettük e vb. fal előtt. Ahol meg nem oda illő volt előtte, azok helyett újakat terveztünk és építettünk, főként bontott kőből és téglából. E kerítések portánkként eltértek egymástól és ezt az új fallal is lekövettük, azaz e központi részen nem látunk egy egységesen végig futó mérnöki felépítményt, itt telkenként változó kerítések bőrébe van rejtve a gát.
Az új burkolatú résfal tetejébe készült egy nút és abba futnak bele a mobil elemek táblái. Gyakorlatilag nem látszanak, amikor nincs árvíz. Ugyanezt az elvet követtük a lefutó utcáknál is, ahol nem lehet megemelt fal. Ott ugyanez nagyobb, erősebb oszlopokkal és elemekkel szerepel. Ezeknél az úton fut egy nút, szintén keményfa betétekkel.
A védelmi szakasz két végén egy-egy kapuzat készült, továbbá mindegyik lefutó utcánál, a sarkokon, bekerült egy-egy erős oszlop kőből, téglából, amely fogadja a nagy horganyzott acél oszlopokat.
A végeredmény egy változatos, a történelmi belvároshoz igazodó kinézettel rendelkező, ugyanakkor egy modern, az árvizek ellen biztonságot nyújtó mobilgátrendszer lett.
