Építészeti kialakítás
Az erdőbényei völgy csodálatos táji adottságai, a hegyekkel, erdőkkel és szőlőkkel övezett hatalmas medence, mely a benne megjelenő dombok, lankák hatására szinte fennsík képzetét kelti, a bozótok helyére visszatelepülő szőlők, a régió középkori alapú építészeti hagyománya, mind hatással voltak a tervezett épületre. A tervvel szándékunk volt az aszúkészítés szellemét követni, mely a tradíció és a modern eljárások ötvözését jelenti. A birtokközpont épületei a szükséges kubatúra miatti nagyméretű tömegek, melyet mindenképpen el akartunk kerülni, hogy a tájban megjelenjenek. Ezért kihasználva a terep lejtését és a hűtött csarnokok igényét, a nagyobb tereket a hegybe besüllyesztve és földtakarással fedve alakítottuk ki. Ezek az épületrészek mint a teraszos szőlőművelésnél kialakult kő támfalak (gátak) módosított képei jelennek meg. A kompozíció déli sarkán, a támfalak spirál vonalban való felfuttatásával alakul ki az épület hangsúlyos pontja, a vendégeket fogadó és a tulajdonos apartmanját magába foglaló lakótorony-bástya. Ez az épületrész sugározza leginkább az időtlenséget, a történelmi folytonosságot, a középkori chateau hangulatát. Utal a történelmi borvidékek várkastélyaira, s talán a felvidéki pártázatos építészet is felsejlik benne. A bástya messziről is jól látható tömege a völgyben kimagasodó figyelemfelhívó jel, amely a cég emblémájaként is használható. Az épületek, a támfalakkal megjelenő földbe süllyesztett feldolgozó, a szőlészet egy udvart formál félkör alakban, mely udvaron a padló változó magasságaival, a meglévő diófával, egy használatában és atmoszférájában tagolt udvarház kertet kapunk. A kertből terméskő lépcsők vezetnek fel a felső szinten lévő tradicionális épületekhez, a vendégszobák fehérre festett vakolatú árkádos házához, a szőlőfogadóhoz.

Telepítés, funkcionális elrendezés: Az épületegyüttes telepítésekor a következő szempontokat tartottuk fontosnak: A Lőcse Dűlőhöz, a szőlőhegyhez illeszkedő épület:

• tömegében ne mutassa nagyságát, a hegybe süllyedjen,
• terepvonalakra ülő, és azok vonalát követő épülettömegek,
• szőlőhegyi kő támfalakra (gátak) emlékeztető külső megjelenés, földdel és növényzettel fedve,
• kőfalakra ülő, hegyre merőlegesen álló, hagyományos, cserépfedésű házak,
• a jelenlegi diófa, mint a valaha itt zajlott élet emlékeztetőjének megtartása,
• a közösségi funkciók elhelyezése a régi épület helyén.

A funkciók három különváló helyiségcsoportba szervezése:

• a három bejárat ne zavarja egymást, helyileg és szintben is különállóan,
• a chateau a telek legszebb és legmagasabb részén, az egész völgyből láthatóan és az érkezőnek messziről feltűnően álljon,
• a feldolgozó kapcsolódjon a chateau-hoz, ugyanakkor ne zavarja azt és funkciójában optimális legyen,
• a szőlészet épülete az előző két épületrésztől külön válva helyezkedjen el.